Egy újabb kudarc

Nem pont úgy alakult a további keresgélés, ahogy terveztük; a Gemeinde felajánlott egy bentlakásos iskolát, ahol van ilyen áthidaló, tizedik iskolaév, pont amire Balázsnak szüksége lenne. Ő nagyon bátor volt - vagy félt nemet mondani -, a pszichológussal való hosszas beszélgetés alatt úgy döntött, hogy tesz egy próbát ezzel az iskolával.
Az előzetes megbeszélés alatt is kijelentette, hogy szeretné a próbahetet, csak utána, amikor már kettesben voltunk, árulta el, hogy neki ez az iskola nem tetszik.
A pszichológusnál újra meggondolta magát és elhatátozta, hogy tesz egy próbát, 5 nap, ez nem a vilag, és - bár ő szilárdan elhatározta, hogy a suli szar - ki tudja, nem szabad elvenni magától az esélyt ugye.
Vasárnap este levittük - ami megint jó ki konfliktusforrás volt, mert miért vasárnap, az mindegy, hogy tudott róla, de veszekedjünk egy kicsit, az olyan jó - és reméltük, hogy minden rendben lesz. Tegnap - hétfő - este zokogva hívott fel minket, hogy ő nem bírja, ennyire távol, idegenek között, nagyon hiányzunk neki és haza szeretne jönni. Nagyon-nagyon sokat beszéltünk, próbáltuk győzködni, hiába. Még késő este is vonalban voltunk, ma reggel 5-kor pedig újra.
Megbeszéltük, hogy ez egy olyan döntés, amit neki kell megbeszélnie az ottaniakkal, ezt mi nem tehetjük és nem tesszük meg helyette. Ezekben a percekben gyűjti a bátorságot, hogy 7-kor odaálljon a személyzet elé és elmondja, hogy ő haza szeretne jönni, méghozzá ma.
Hogy hogyan tovább, azt nem tudjuk.