Dolgos félév

Már megint hatalmas restanciám van, nehéz elhinni, hogy idén még egyet sem posztoltam. Nagyon sok dolog történt tavaly november óta, gyönyörű utazások nagyobb és kisebb családdal, kettesben, sőt, egyedül is, aztán Balázs nagykorú lett (ehhez kapcsolódik három elmaradt utazás, thx COVID-19), amit a mai napig nem tudok elhinni, hiszen tisztán emlékszem a napra, amikor én nagykorú lettem, én nem voltam senkinek a kicsi gyereke, én egy büszke felnőtt voltam, Balázs viszont továbbra is a mi kicsi gyerekünk, szóval arra gyanakszom, hogy igazából még nem is 18 éves, csak elszámoltunk valamit.
A szülinappal szinte napra pontosan egybeesett a korona-helyzet kirobbanása, egészen pontosan úgy volt, hogy Gáborral március 16-án landoltunk a háromhetes utunkról. És akkor egy kis kitérő: ez volt életünk első közös egzotikus útja, tavaly májusban elhatároztam, hogy a műtét után lefoglalom, ha esik, ha fúj. A Seychelle-szigetekre mentünk, igazi álomút volt rengeteg aktívkodással, túrázással, búvárkodással:

Balázs, aki ugye nem jött velünk, cuki volt, hajtogatta, hogy majd ő milyen jól ellesz egyedül és milyen buli lesz, de azért az utazás napján, amikor fogtuk a cekkereket, hogy akkor mi most megyünk és találkozunk 18 nap múlva, akkor eléggé megszeppent, mert ő még nem tudta, amit mi igen, hogy anyukám pár nappal rá kijön hozzá. Kitérő vége :-)
A hazaérkezésünk napján jelentették be a koronavírus miatti korlátozásokat, Balázs pedig 20-án még éppen el tudott menni öt barátjával az erdőbe megünnepelni a nagykorúságát, másnap már csak négy barátot vihetett volna magával. A lezárások miatt a szülinapja köré tervezett program teljes egészében meghiúsult, beleértve az utazásokat. Még rendes tortát sem találtunk sehol, úgyhogy én sütöttem meg a szülinapi tortáját, amire azért nem panaszkodott.
A következő másfél hónapot összezárva töltöttük, Gábor einstandolta a dolgozószobát, Balázsnak ugye van saját szobája, én pedig megkaptam a lakás egyetlen maradék rendes asztalát, az étkezőasztalt. Azóta is itt töltöm a munkanapjaimat, mert a munkahelyem azt kérte, hogy aki csak tud, dolgozzon otthonról, ameddig csak lehet. Hát rajtam nem fog múlni, főleg, hogy már közel másfél hónapja egyedül vagyok itthon és így azért könnyebb elviselni a létet, mégha el is temet a munka. De erről majd írok külön.
Ami viszont überfontos, az az, hogy Balázs befejezte a Praktikumot, méghozzá dicsérettel!!! A bizonyítványában sajnos volt egy hiba, ami vagy copy+paste, vagy számítási hiba, a 49 pontot véletlenül 45-nek számolták, ami alapján a "követelményeknek jól megfelelt" értékelést kapta, miközben a valós pontszám a legmagasabb, "követelményeket túlteljesítette" kategóriát jelenti. Most visszakérték a papírjait és kapni fog egy új, javított változatot :-) A folytatás az EBA lesz, a korona-helyzetre való tekintettel az új iskola keresése teljesen esélytelen volt, így elkezdheti a mostani helyen, de mivel az IV ezt alapban ezt nem támogatja, keresnie kell új helyet, amilyen gyorsan csak lehet.

És még pár apróság így a végére:
- megváltoztattam a blog url-jét, ha valaki feedolvasóban követ, át kell írni a subscription-t,
- a korai posztokat elrejtettem, mert nem szeretném, ha Balázs bármi miatt kényelmetlenül érezné magát.